746/B/2009. AB határozat

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 8/A. § (1) – (3) bekezdései, valamint a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról 5. §-a, 6. §-a és 1. számú melléklete 12. pont („Polgári repülésnél végzett munka”) ejtőernyősökre vonatkozó alpontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvénnyel, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelettel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmet visszautasítja.

I n d o k o l á s

I.

1. Az indítványozó sérelmezte, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 8/A. § (1) – (3) bekezdései, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: TnyR.) 5. §-a, 6. §-a és 1. számú melléklete 12. pont („Polgári repülésnél végzett munka”) ejtőernyősökre vonatkozó alpontja értelmében ejtőernyős ugrások végzése csak a „polgári állomány”, illetve a „fegyveres erőknél a hivatásos és továbbszolgáló állomány” esetében jogosít korkedvezményre, a „sorkatonai és tartalékos állományúak” esetében nem. Álláspontja szerint hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a jogalkotó a fenti szabályozás megalkotásával, és ezáltal sérül az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése.

2. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában azt is kifogásolta, hogy a jogalkotó „olyan alapvető kérdésben, mint a korkedvezményes nyugdíjra jogosultság nem alkot egyértelmű, minden más hatóság vagy szervezet egyedi állásfoglalásától független szabályokat”.

II.

Az Alkotmánybíróság eljárása során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

2. A Tny. indítvánnyal támadott rendelkezése:

8/A. § (1) A korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni az 1. § (3) bekezdésben említett szerveknél (a továbbiakban: fegyveres szerv)

a) hivatásos szolgálatban ténylegesen eltöltött szolgálati időt,

b) nem hivatásos szolgálatban vagy más állam hadseregében eltöltött és az a) pont szerinti hivatásos szolgálatba beszámított időt.

(2) A korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni a fegyveres szerveknél továbbszolgáló állományban 1960. december 17-e után eltöltött időt is.

(3) Továbbszolgáló állományban 1960. december 18-a előtt eltöltött időt, valamint a katonai szolgálatban eltöltött időt abban az esetben lehet a korkedvezményre jogosultság szempontjából számításba venni, ha az igénylő e szolgálatát megelőző és követő harminc napon belül korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) dolgozott.

3. A TnyR. indítvánnyal támadott szabályai:

5. § (1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében a polgári repülésnél felsorolt munkakörben azt a naptári évet lehet korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, amelyben az igénylő repülési óraszáma legalább 200 óra. A repülési óraszám megállapításánál a légügyi hatóság külön megbízása alapján végzett repülési órák számát is figyelembe kell venni. Nem vonatkoznak ezek a rendelkezések a légiforgalmi irányító munkakörben töltött időre.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásánál a ténylegesen repüléssel töltött órák számát

a) a berepüléseket, hatósági műszaki ellenőrző repüléseket, repüléstechnikai vizsgáztatásokat végző dolgozónál, a helikopter személyzeténél, valamint a vitorlázórepülőnél négyszeresen,

b) az a) pontban nem említett különleges (mezőgazdasági, erdővédelmi, egészségügyi, vízügyi stb.) repülési feladatokat ellátó dolgozónál, valamint a légitaxi személyzeténél kétszeresen

kell figyelembe venni.

(3) Ejtőernyősnél – az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően – korkedvezményre jogosító időnek azt a naptári évet kell tekinteni, amelyben légi járműből legalább ötven ugrást hajtott végre, vagy ejtőernyős ugrással, illetve ejtőernyősök ugrásának az előkészítésével kapcsolatos repülési óraszáma legalább huszonöt.

(4) A táppénzes állományban (betegszabadságon) töltött idő minden naptári napjára annyi repülési órát (ejtőernyős ugrást) kell számítani, mint amennyi a naptári év többi napjára átlagosan esik.

(5) A repülési (ejtőernyős) szakképzés idejét – tényleges tartamára tekintet nélkül – ötévi korkedvezményre jogosító időként kell figyelembe venni.

6. § A fegyveres szerveknél, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében felsorolt polgári repülési munkakörnek megfelelő beosztásban hivatásos állományban eltöltött időt korkedvezményre jogosító időként a hivatásos állományúak szolgálati idejének számítására vonatkozó szabályok szerint kell figyelembe venni.

1. számú melléklet a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelethez

Korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke

Munkakör Munkakör leírása Korkedvezmény hatálya

12. Polgári repülésnél végzett munka

Ejtőernyős, ejtőernyős kiképző Ejtőernyős ugrások végzése, ezeknek a személyeknek a hivatásszerű gyakorlati kiképzése, ellenőrzése és vizsgáztatása. A nemzetgazdaság egész területén, a jogszabályban meghatározott feltételekkel.

III.

Az indítvány részben érdemi elbírálásra alkalmatlan, részben nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az indítvány tartalmi követelményeiről az Abtv. 22. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy: „az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia.” Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok, valamint az Alkotmány sérülni vélt rendelkezésének megjelölése hiányában az indítvány – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja. [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.] Az Alkotmánybíróság jelen eljárásban megállapította, hogy a beadvány a korkedvezményes nyugdíjra jogosultság szabályozása kapcsán fennálló alkotmánysértő mulasztás megállapítására irányuló indítványi kérelem tekintetében tartalmát tekintve hiányos. Az indítványozó a hiánypótlásra történt felhívást követően nem jelölte meg sem az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését, sem a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség alátámasztására szolgáló alkotmányjogi indokokat. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) (a továbbiakban: Ügyrend) 29. § d) pontja alapján a beadványt ebben a részében érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a TnyR. 5. §-át, 6. §-át, valamint 1. számú mellékletét („Korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke”) 2007. január 1-jével a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról szóló 327/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 12. § (3) bekezdés a) illetve g) pontjai hatályon kívül helyezték. Az indítványozó tehát részben már hatályban nem lévő, de – a Tny. 8/B. § (1) bekezdése alapján – 2010. december 31-ig még alkalmazandó jogszabály alkotmányossági vizsgálatát kérte. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt a TnyR.-re vonatkozó részében érdemben elbírálta. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a Tny. hatályos 8/A. §-a megegyezik a TnyR. hatályon kívül helyezett, de még alkalmazandó 4. §-ával, és a vizsgálatot – az indítványi kérelemnek megfelelően – a Tny. 8/A. §-a vonatkozásában folytatta le. Az indítványozó az Alkotmány érintett rendelkezései között feltüntette a 70/A. § (3) bekezdését is, indítványában azonban a hátrányos megkülönböztetést sérelmezte. Az Alkotmánybíróság a vélt jogsérelmet – az indítvány tartalmának megfelelően – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott diszkrimináció tilalmához mérte.

3. A Tny. 8/A. § értelmében a korkedvezményre jogosultság szempontjából csak a hivatásos szolgálatban eltöltött, illetve a nem hivatásos szolgálatban eltöltött beszámítható időt és a továbbszolgáló állományban eltöltött időt lehet figyelembe venni. A továbbszolgáló állományban 1960. december 18-a előtt eltöltött idő, valamint a katonai szolgálatban eltöltött idő beszámítása vonatkozásában annak a plusz feltételnek is teljesülnie kell, hogy az igénylő e szolgálatát megelőző és követő harminc napon belül az 1. számú mellékletben felsorolt munkakörben dolgozott. A korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke (TnyR. 1. számú melléklete) a polgári repülésnél felsorolt munkakörben (12. alpont) az ejtőernyős és ejtőernyős kiképző számára biztosítja a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét. A TnyR. 5. §-a a polgári repülési munkakörökre vonatkozó különös számítási szabályokat tartalmazza, a TnyR. 6. §-a a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira vonatkozóan állapítja meg, hogy korkedvezményre jogosító időként figyelembe kell venni – a hivatásos állományúak szolgálati idejének számítására vonatkozó szabályok szerint – a polgári repülési munkakörnek megfelelő beosztásban hivatásos állományban eltöltött időt. Az indítványozó a fenti rendelkezésekkel összefüggésben azt sérelmezte, hogy a jogalkotó a korkedvezményre jogosító munkakörök megállapítása során nem biztosította a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét a sorkatonai szolgálat alatt, valamint a fegyveres szerveknél tartalékos állományban ejtőernyős ugrásokat végzők számára. Véleménye szerint ez a szabályozás ellentétben áll az Alkotmány 70/A. §-ával.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez a jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembe vételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni. A diszkrimináció tilalmából tehát nem következik az, hogy az állam – az eltérő élethelyzetekre tekintettel – ne különböztethetne. Az Alkotmánybíróság szerint az állam joga és bizonyos körben kötelezettsége is, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. [Először a 9/1990. AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; összefoglalóan a 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; utoljára 170/2010. (IX. 23.) AB határozat, MK 2010, 149. szám, 23099. o.] A diszkrimináció vizsgálatánál tehát az első eldöntendő kérdés, hogy az adott szabályozás tekintetében állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e. [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.] Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben megállapította, hogy a bírói, jogalkalmazói gyakorlat a korkedvezményes időszak elismerését munkaviszonyhoz, illetve a fegyveres szervek esetében szolgálati viszonyhoz köti. A Legfelsőbb Bíróság a jogszabály értelmezése során megállapította, hogy a jogalkotó a korkedvezményes nyugdíj biztosításával azokban a munkakörökben dolgozókat kedvezményezi, akik a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végeznek. A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét a TnyR. 1. számú melléklete tartalmazza. A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet. (KGD2007. 170) Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság a szabályozási koncepción belüli csoportképző ismérvnek a munkakör meghatározását tekinti. Jelen ügyben a polgári repülési munkakörben munkát végzők [TnyR. 1. számú melléklete („Korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke”) 12. pont („Polgári repülésnél végzett munka”)] és a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok (fegyveres szervek) polgári repülési munkakörnek megfelelő beosztású hivatásos állományú tagjai [Tny. 8/A. §] alkotnak homogén csoportot. A munkaköri leírás egyik elemének (ejtőernyős ugrások végzése) a megvalósítása, a meghatározott munkakörben (munkahelyen) betöltött munkaviszony, illetve szolgálati viszony hiányában nem alapozza meg a fenti szabályozási körbe tartozást. A jogalkotó nem azonos helyzetű, nem azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között tett különbséget, így a megkülönböztetés nem tekinthető alkotmányellenesnek. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.

Budapest, 2010. december 14.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró     Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke,

az aláírásban akadályozott

Dr. Stumpf István

alkotmánybíró helyett